 Május 10-tÅ‘l iskolánkba várjuk Kozmáné BÅ‘di Ildikó textilművészt, aki a textilfestésrÅ‘l, batikolásról beszél nekünk egy héten át.
Ildikó segítségével készítettük el az iskola nappalijában látható „napkaput” (a régi kazettás templomi mennyezetek mintájára), vele készítettük a néptánccsoportok zászlóit, valamint az Å‘ táborában batikoltuk 15 évvel ezelÅ‘tt az iskola rovásírásos zászlóját.
Ildikótól nem csak textilfestési technikai ismereteket szereztünk, hanem abban is segített, hogy miképpen alkossunk képet a kifejezni akart mondanivalónkból.
A foglakozások egy héten át estérÅ‘l estére haladva zajlanak majd, fontos, hogy ne hiányozzunk.
Az iskola honlapjának képtárában találtok néhány képet Ildikó korábbi munkáiból. Önéletrajzából az alábbiakat emelem ki:
 Alkotásaim forrása:
az a tiszta forrás, mely a magyarság Å‘si kultúrájából, rege- monda- és hitvilágából, a magyar szerves népi műveltségbÅ‘l fakad, de nyomon követhetÅ‘ a természeti népek művészetében, és a magas művészetek jeles képviselÅ‘inek / pl.: CSONTVÁRY!/ alkotásain is.
Mestereim:
Makoldi Sándor festÅ‘művész, fÅ‘iskolai tanár, Pap Gábor művészettörténész, Molnár V. József népi műveltségkutató.
 Kezdés: május 10. 18 óra.
Kedves Apukák!
Kérlek Benneteket, hogy a jövÅ‘ hétre vegyétek át az anyukáktól az otthoni esti tennivalókat, hogy nyugodtan és elmélyülten dolgozhassunk!
„SZERENCSÉS JÓ ESTÉT E TISZTES HÁZ NÉPÉNEK,"
Egy soha el nem feledett karácsonyi történet
 Nem mai történet amit elmesélek, de az emlék oly frissen él bennem, mintha tegnap történt volna.
.Már több mint tíz éve szolgáltam, - ahogy eleink mondották – a „falu lámpásaként”, odaadóan fáradozva, a századokon át kialakult néphagyományok és szokások megÅ‘rzéséért. Karácsony ünnepe sem múlhatott úgy el, hogy tanítványaimnak meg ne tanítsam az édesapám, BÅ‘di István által 1954-ben gyűjtött, eredeti hosszúpályi betlehemes játékot, melyet aztán minden évben felelevenítettünk.
A „nyolcvanas évek” végét írtuk. A tizenéves kis nebulókkal elhatároztuk, hogy most már kellÅ‘ ismeret, tudás, kor és bölcsesség birtokában az almamáter falait elhagyva, a falu tisztes háza népeinek is bátran betlehemezünk, ahogy ezt jó szokás szerint eleink is tették karácsony szent estéjén, vagy már napokkal korábban.
Gyönyörű decemberi délután volt. A Fényességes Nap csak úgy játszadozott a frissen lehullott hótakarón a lábaink alatt. Mind együtt voltunk: Heródes a hatalmas és híres király, a zsivány betyár, az öreg juhászok, a kisbojtár, az angyalok serege, kezükben a kis betlehemmel. Vidáman kántáltuk a „Vedd rá juhász a bundát”, a „Csordapásztorok”- at, a „MennybÅ‘l az angyal”-t, de a tréfa mestere sem hagyott el bennünket.
Egyszer csak Heródes „parancsára” utunkat az Aradi utcába vettük. A Fényességes lajtorjáján ekkor már lefelé áldozott. Vörösre festette az ég alját. Megálltunk egy omladozó falú, zsúptetÅ‘s kis öreg parasztház elÅ‘tt.
- Itt egy idÅ‘s, beteg bácsi lakik a lányával! Biztosan örül, ha bemegyünk! – szólalt meg egy
utcabeli aranyhajú angyalka.
Bekopogtunk, és a „Szabad é béjönni betlehemmel?” kérdésre örömteli IGEN választ kaptunk. A kemence melege már a pitarban átfűtött bennünket, friss kalács illata csiklandozta orrunkat. A kisházban hófehér dunna alatt, magas, hófehér párnákon feküdt a bácsi. Arca halovány volt, mély barázdákat szántottak rajta a ráncok, üveges szemei félig már a mennyei seregek urát láthatták. Mi légyen most?
- Menjetek csak be bátran, és játsszatok! Nagyon örül nektek, vár benneteket! – kérlelt bennünket
a bácsi kedves leánya.
S ekkor elkezdÅ‘dött a HOSSZÚPÁLYI BETLEHEMES JÁTÉK! A bácsiért, a gyógyulásért, Isten fia, „kis Jézuskánk” születéséért, tréfálkozva, nagyot mondva, táncra perdülve, angyali hangon énekelve…
Az idÅ‘ repült, mint a gondolat, a kisházban egyre melegebb és fényesebb lett minden. Csoda történt! A halovány arc piros pozsgássá változott, a mély barázdák kisimultak, az üveges szempár úgy csillogott, mint ezernyi fényes csillag az égbolton. A bácsi megifjodva felemelkedett a hófehér párnáról, mosolyogva megköszönte a játékot, majd kérte a leányát, hogy kínálja meg a betlehemeseket friss kaláccsal és dióval.
Az idÅ‘s bácsi már hetek óta szomorú volt, nem beszélt és alig evett. Készült egy hosszú utazásra. A gyermekien tiszta betlehemes játék felébresztette és felkészítette az örök utazásra.
Két hét múlva égi angyal szólott hozzá, és Å‘ ragyogó arccal mondott IGENT!
Kozmáné BÅ‘di Ildikó
Hosszúpályi, 2009. december 28.
|
