Részletek

Kategória: Hírek

„Szabadkától Fiuméig, Bácskától Szlavónián át a magyar tengermellékig”

Határtalanul 2023

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2023/1-001007
Cím: Szabadkától Fiuméig, Bácskától Szlavónián át a magyar tengermellékig
A tanulmányi kirándulás időpontja: 2023. 10.18.- 2023. 10.22. (5 nap 4 éjszaka)
Résztvevők száma:

• diákok: 16 fő
• kísérőtanárok: 2 fő

1. nap  - Szabadka

Reggel hétkor indultunk, utaztunk majdnem öt órát. Amikor odaértünk, kiszálltunk a buszból és elsétáltunk egy szökőkúthoz, ami a Városháza mellett állt (ez még nem a kék szökőkút volt). Innen láttuk meg először a Városházát, ami csodálatos volt. Előtte viszont odamentünk a kék szökőkúthoz, amire leültünk és az idegenvezetőnk, István bácsi beszélt nekünk a város történelméről, magyar vonatkozásairól.

Ezután fogadtak minket a Városházán, szerencsések voltunk, hogy az első, díszes kapun mehettünk be. Az idegenvezető megmutatta nekünk az üvegablakokat, amiket egy magyar művész, Róth Miksa készített. Az ablakok különböző mesterségeket ábrázoltak. Ezután lehetőségünk nyíl megtekinteni a Dísztermet, ahol az ablakokon magyar uralkodók és államférfiak képeit láthattuk.

A többi teremmel is megismerkedtünk, meghallgattuk egy csodás díszkályha történetét is. Az idegenvezetőnk egy nagyon kedves, nagytudású ember volt, aki három nyelven tartott vezetést, és elmesélte, hogy a városban békességben élnek egymás mellett a magyarok, a szerbek és a horvátok.

A Városháza meglátogatása után bejártuk a várost, megnéztük a szecessziós jegyeiről híres, meseszerű Raichle-palotát, a zsinagógát és kitérőt tettünk Kosztolányi Dezső egykori gimnáziumánál is.

A sétálóutcán megkoszorúztuk Mátyás király szobrát is, megemlékeztünk róla pár gondolattal, majd visszatértünk a Városháza előtti térre, ahol rövid szabadidőt kaptunk. Ezt arra használtuk, hogy jobban körbejárjuk a teret és helyi finomságokat kóstoljunk. Nagyszerű érzés volt, hogy minden árus tudott magyarul és rendkívül barátságosak voltak, ezért nem is éreztük úgy, hogy az országhatáron kívül lennénk.

Visszasétáltunk a buszhoz és folytattuk útunkat.

A Zentai úti temetőbe érkeztünk ezután, ahol megkerestük az 1944-ben kivégzett magyarok emlékére állított emlékművet, majd közösen imádkoztunk az elhunytak lelkéért. István bácsi elmesélte a kivégzéseknek a szomorú történetét, és abban is megegyeztünk, hogy a történelem hibáiból tanulni kell és hogy erőszakra nem lehet erőszak a válasz.

A csendes megemlékezés után továbbindultunk Palicsra, mely egy régi, magyar hagyományokkal is bíró fürdőváros. A régi szecessziós villaépületek nagyon emlékeztettek minket a Keszthelyen is néhol fellelhető nyaralók megjelenésére. Lesétáltunk a tóhoz, ahova rengeteg kóborkutya is elkísért minket. Itt csodáltuk meg a naplementét, majd Tóthfaluba indultunk, ahol az első éjszakai szállásunk volt.

Szabadka – A Városháza díszterme

Szabadka – Mátyás király szobrának megkoszorúzása 

Szabadka – Kosztolányi Dezső szobránál

Szabadka – Zentai úti temető – Megemlékezés

Palics – Búcsú az első naptól

2. nap – Tóthfalu, Zombor, Eszék

Második nap az ízletes reggeli után elmentünk a helyi általános iskolába. A szépen felújított épület mellett sok sportlétesítményt is láthattunk, mivel akadémia is működik itt.

Amikor beléptünk az épületbe, az ottani 7. osztály már várt ránk, kaptunk egy kis körbevezetést az iskola tanáraitól. Jó volt felfedezni, hogy egy, a mienkhez hasonló kicsi iskola van itt, ahol kilencen tanulnak a hetedik osztályban, mind magyar gyermek. A bemutatkozás után átadtuk mi is az ajándékainkat – a gyerekeknek stílszerűen Balaton szelettel kedveskedtünk 😊

Egy kis sétát követően pedig megnéztünk egy szép kertet, amely egy miniatűr Vajdaság térképként volt kialakítva. Itt a hetedikesek osztályfőnöke, Szabó Roland mesélt nekünk magáról, az iskoláról, annak történetéről és a település szűkebb és tágabb környezetéről. A részletes beszámoló után az ottani hetedikesekkel közösen körbejártuk a területet, megnéztük, merre jártunk már és hogy hova megyünk később. Tartalmas órát töltöttünk együtt a tóthfalusi gyerekekkel, reméljük, ők is szívesen emlékeznek ránk.

A szállásadó hölgy ezután elkalauzolt minket egy kisebb farmra, ahol megnéztünk egy rackanyájat, és megpróbáltuk megsimogatni őket - kisebb-nagyobb sikerrel, majd elmentünk még egy helyre ahol édes kameruni juhgidákat simogattunk..

Újabb rövidke sétát követően megérkeztünk a templom melletti szoborparkba.

Rengeteg aprólékosan kidolgozott mesterművet láthattunk, köztük egy turul szobrot is. De volt köztük egy János Pál Pápa mellszobor is amiről a hölgy rengeteget mesélt: keszthelyi diákok, amikor itt jártak (nagyvonalakban így hangzott a történet) az egyik itt lakó szóvá tette, hogy régóta vágynak egy ilyen mellszoborra. A diákok pedig megígérték, hogy szereznek egyet.

És amikor legközelebb jöttek, hozták a szobrot, amit Túri Török Tibor készített. Keszthelyi diákokként nagyon örültünk, hogy határainkon kívül is megszólított minket az otthonunk.

Visszasétáltunk a buszhoz, és a búcsút követően indultunk is tovább Zomborra.

Egy bő órás utazás végén megérkeztünk a településre, ahol először a Városházát néztük meg, majd átsétáltunk a Megyeházához, ahol a zentai csatát ábrázoló festményt csodálhattuk meg, mely a leírások alapján Szerbia legnagyobb festménye. Valóban lenyűgöző volt a mérete, sokkal nagyobb volt, mint amilyenre számítottunk.

Ezután sétáltunk egy nagyon a fő téren, fagyiztunk és ajándékokat válogattunk. Azt tapasztaltuk, hogy bár Zombor is magyar település volt, nem beszélik a magyar nyelvet olyan széles körben, mint például Szabadkán.

A zombori piac mellett megnéztük a híres napórát is, melyen üzenete mindenkit megrémisztett egy kicsit: „Egy ezekből a végórád!”  - magyar nyelven olvasva talán még hátborzongatóbbnak tűnt. Siettünk is buszhoz, mert már várt minket a következő állomásunk.

Nemcsak másik településre, de másik országba is utaztunk – egy rövid határellenőrzés után megérkeztünk Horvátországba, és már robogtunk is következő célunk, Eszék felé.

Itt először a Szent Péter és Pál Nagytemplomot látogattuk meg – gyönyörű, vörös téglából épített neogótikus stílusú templom, nagy rózsaablakkal. A belső tere nagyon emlékeztetett minket a keszthelyi gótikus templomunkra, lenyűgözött minket a hatalmas belső tér, a márványoszlopok és az aranyozott berendezés. Egy rövid imában hálát adtunk eddigi utunkért, és elindultunk megnézni a várat.

A Dráva partján álló vár még a mai napig is magán viseli a délszláv háború nyomait, sok helyen gránátnyomok vannak az épületek falán. Lesétáltunk a Drávapartra is, ahol elidőztünk egy kicsit, majd visszaindultunk a buszhoz.

A szálláshelyünk elfoglalása előtt még két helyszínt látogattunk meg, Kórógyot és Szentlászlót.  Mindkét magyarlakta települést lerombolták a délszláv háború során, lakóikat megölték vagy elűzték. Mára mindkét falu újjáépült, már semmi nem látszik a régi borzalmakból, csak az áldozatok tiszteletére állított emlékmű árulkodik a közelmúlt eseményeiről.

Kórógyon lehetőségünk nyílt az épp restaurálás alatt álló református templomot megtekinteni, a gondnok bácsi készségesen mesélt a múltbeli eseményekről, a felújítási munkákról, látszott, hogy szívén viseli a település sorsát. A templommal szemben magyar iskola épült, ahol 10 magyar diák tanul jelenleg – egy nagyon szép kezdeményezés a helyi magyarság megtartására, ami sajnos egyre nehezebb ezen a vidéken is.

Szentlászlón a katolikus templom mellett láttunk egy táblát, ahol az összes Szentlászló település fel van sorolva, meg is kerestük a hozzánk legközelebb esőket. A hősök emlékműve előtt pedig imádkoztunk az elhunytakért.

Sötétedni kezdett, ezért indulnunk kellett Csúzára, a második szálláshelyünkre.

Tóthfalu – a hetedik osztályosokkal

 Tóthfalu – kis Vajdaság

Tóthfalu – Rackajuhok 

Zombor – Megyeháza  - A zentai csata

Zombor  - A napóra

Eszék – Szent Péter és Pál Nagytemplom

Eszék - Drávapart

Szentlászló

Kórógy – A református templom restaurálása

3. nap - Csúza, Fiume

A csúzai Piros Csizma panzióban volt a szállásunk, melynek tulajdonosai borkereskedéssel is foglalkoznak. A reggeli után meséltek nekünk a térség bortermeléséről, a helyi adottságokról, arról, hogy a területet már a középkorban is Vinogradnak hívták. Bepillanthattunk a borpincébe is, viszont kóstolót nem kaptunk. 😊

A tartalmas előadást követően elindultunk Fiumébe, a tengerre, ahova hat óra utazás után meg is érkeztünk. Nagyon vártuk, hogy a hegyek között megpillanthassuk a tengert, de a borús idő miatt ez csak akkor sikerült, mikor a kikötőbe értünk. Itt először magyar nyelvű emlékeket kerestünk, találtunk is jópárat. Ezután felkerestük Baross Gábor emléktábláját, ahol István bácsi, az idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt erről a történelmi korszakról.

Ezután elmentünk a Korzóra, mely Fiume központja – korábban Kossuth Korzónak hívták, és a társadalmi élet központja volt. A borús idő ellenére most is sokan voltak, mi is kaptunk egy kis szabadidőt, hogy kedvünkre fedezhessük fel a régi sétálóutcát. Az itt található Óratorony homlokzatán a már Szabadkán megismert szecessziós stílusjegyek köszöntek vissza.

Az utazástól és a városnézéstől fáradtan érkeztünk a következő szállásunkra, de vacsora után még lementünk a közelben lévő ipari kikötőbe, ahol egy hatalmas konténerhajót csodálhattunk meg. Elgondolkoztunk azon, hogy a globális kereskedelem mekkora ártalmat okoz a környezetnek, és hogy ha tudatosabban vásárolunk, kicsit mi is tehetünk azért, hogy ezeknek a hatalmas hajóknak a számát és ezzel a környezeti terhelését is csökkenteni tudjuk.

Fiume – Kikötő

Fiume – Kikötő

Fiume – Baross Gábor emléktábla

Fiume – Korzó

Fiume – Ipari kikötő

4. nap – Abbázia, Fiume

Reggeli után elindultunk Abbáziába. Amint a buszunk leparkolt, egyből a tengert vettük célba, odaszaladtunk, lekerültek a cipők és a papucsok, és kicsit szaladgálunk, élveztük a hűs tenger frissítését. A kis pancsolás után elindultunk a Lungomare sétányon Abbázia központi parkjába, az Angolparkba. Útközben megcsodáltuk a település jelképét, a Lány sirállyal című szobrot, illetve a kis apátságot is, melyről a város a nevét kapta.

Az Angolparkban mesélt nekünk István bácsi a város magyar vonatkozásairól, arról, hogy a monarchia idején vált kedvelt üdülési célponttá a város a különleges, jótékony éghajlata miatt. A parkban kaptunk egy kis szabadidőt, így önállóan fedezhettük fel a szebbnél szebb növényeket, a bambuszerdőt (ahova a fiúk fel is másztak), a hírességek falát és természetesen a tengert.

A szabadidő után továbbindultunk a Lungomare sétányon Volosko irányába. A part mentén gyönyörű villaépületek sorakoztak, melyek közül néhány tüdőszanatórium volt korábban. A sétányon láthattuk Dr. Szegő Kálmán emléktábláját is, aki gyermekszanatóriumot működtetett Abbáziában.

Mikor Voloskoba értünk, egy újabb emléktábla előtt álltunk meg – itt töltötte utolsó éveit Gróf Andrássy Gyula, aki kulcsszerepet játszott az 1867-es kiegyezés létrejöttében. Körbejártuk még ezt a bájos halásztelepülést, de már várt ránk a busz és indultunk is vissza Fiumébe.

Megérkezésünk után a Horvát Tengerészeti Múzeumba látogattunk el, ami a régi Batthyány Villa épületében helyezkedik el. Rengeteg magyar vonatkozású emléket ismerhettünk meg itt a magyar tengerhajózás időszakából, az első világháború idején elsüllyedt Szent István csatahajóról, sőt, azt is megtudtuk, hogy a Titanic segítségére siető Carpathia hajó fedélzetén magyar orvos szolgált a tragédia idején, és ő is segített a túlélők megmentésében. Különböző, a Titanicról származó tárgyakat is láthattunk a kiállításon, többek között egy épen maradt mentőmellényt.

Az izgalmas, interaktív kiállítási tereken csak úgy repült az idő, mindenki megtalálta azt a korszakot, kiállítási tárgyat, emléket, ami a leginkább érdekelte.

A kiállítás után sétáltunk egyet a múzeum kertjében, majd visszagyalogoltunk a fiumei városközpontba, ahol megnéztük a Szent Vid Székesegyházat, az Óratornyot, és a már előző nap megismert Korzót.

Mivel az idő kellemes volt, úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk a szállásunkhoz, így több mindent láthatunk a városból, az épületekből és a közelünkben lévő ipari kikötőből is. 

A sok sétától fáradtan, de élményekkel feltöltődve érkeztünk a szállásunkra, ahol az utolsó éjszakánkat töltöttük.

Abbázia – Lány a sirállyal

Abbázia – Szent Jakab templom

Abbázia – Angolpark

Lungomare – Dr. Szegő Kálmán emléktáblája

Volosko – Gróf Andrássy Gyula emléktáblája

 Horvát Tengerészeti Múzeum – A Szent István csatahajó modellje  

5. nap – Varasd, Csáktornya

Elérkezett az utolsó nap! Reggeli után még búcsút vettünk a tengertől, majd bepakoltunk a buszba, és elindultunk következő állomásunkra, Varasdra. Pont délben értünk a városba, ezért elimádkoztuk az Úr Angyalát és utána elindultunk a varasdi vár felé. A város és a vár történetéről István bácsi beszélt nekünk, elsétáltunk a vár körüli parkba, majd bementünk az udvarba. Vicces fotókat készítettünk itt. 😊

A vár meglátogatása után elsétáltunk a Fő térre, ahol láthattuk a Megyeházát, a Draskovics palotát, a városházát és a székesegyházat is.

A városnézés közben bementünk a ferences templomba és egy közös imával hálát adtunk az egész utunkért. A templom előtt álló Ninski Grgur püspök szobrának megsimogattuk a lábujját, hiszen a legenda szerint aki ezt megteszi, visszatér erre a helyre – nagyon reméljük, működik!

A kellemes városnézés után elindultunk immáron utolsó állomásunkra, Csáktornyára, hogy ott meglátogassuk a Zrínyi-várat. A buszom már többünket elnyomott az álom, pedig csupán húsz perc múlva már meg is érkeztünk.

Egy kis pihenő után bementünk az épületbe – ahol két nagy kiállítást tekinthettünk meg.

Először történelmi tematikájú termeket látogattunk meg, élethű viaszfigurák és korhű börtöncellák mutatták be a vár korábbi életét – a kiállítás interaktív részeket is tartalmazott, érdekes, informatív leírásokkal.

A történelmi kiállítás után a néprajzi tárlatfelé vettük az utunkat, ahol az itt élők népművészetét, hagyományait ismerhettük meg. Meglepődve, de jó érzéssel tapasztaltuk, hogy az itt megismert hagyományok mennyire hasonlítanak a mieinkhez – ekkor jutott eszünkbe, hogy már nagyon közel vagyunk az otthonunkhoz, mindössze 25 km-re a magyar határtól és még körülbelül 60 km-re az otthonunktól.

Egy következő teremben meghallgattuk Szent György és a sárkány legendáját a horvát hagyományok szerint, ami bizony eltért az általunk ismert történettől. A népi legendák után egy interaktív sárkánybarlangon keresztül a múzeum játszóházába érkeztünk, ahol jelmezek, kellékek segítségével mi is a legendák részévé válhattunk. Akár órákig is képesek lettünk volna ott eljátszani, de az időnk sajnos lejárt, indulnunk kellett haza.

Egy utolsó csoportkép után végleg magunk mögött hagytuk a várat, Horvátországot és az országhatárt is. Élményekkel telve, fáradtan, de boldogan érkeztünk haza.

Varasd – Nádasdy-vár

 Varasd – Óváros  

Csáktornya – Néprajzi kiállítás

Csáktornya – Búcsú Horvátországtól

Részletek

Kategória: Hírek

Tisztelt Intézményvezetők! Tisztelt Néptánctanárok!

Értesítelek benneteket, hogy a VII. Országos Néptáncverseny Dél-Dunántúl
(Baranya, Somogy, Tolna megyei) területi válogatóját a Család Általános Iskola és

AMI rendezi.

A verseny időpontja:  2021. április 16.

A verseny megrendezése digitális formában történik. (A kiírásról szóló tájékoztatót

csatolmányként és az alábbi linken is megtaláljátok.)

https://www.oktatas.hu/kozneveles/tanulmanyi_versenyek_/muveszeti_versenyek/ver
senykiiras 

Nevezési határidő: 2021. március 5.

A nevezés módja: A nevezési lapokat elektronikus úton a regionális válogatót
rendező iskolának kell megküldeni. Fontos a határidő pontos betartása!

(A nevezési lapot csatolmányként megtaláljátok.)

Kérjük, hogy a felhívást intézményeitek illetékes tanárai felé
szíveskedjetek továbbítani. Sikeres felkészülést kívánunk!

Üdvözlettel:

Molnár Zsuzsanna (Család Iskola)
Tel: 06 30/3776277

Mellékletek: 

• Digitális válogató
• Nevezési lap

Részletek

Kategória: Hírek

Felhívás

Versenykiírás

Nevezési lap

Részletek

Kategória: Hírek

2017. szeptember 30. 

Helyszín: Keszthely, HEMO

Zenél Horváth Attila és zenekara, táncot tanít Hardi András, Imre Béla.